Abstract
A kisemlősök denzitás változásainak az egerészölyv reprodukciójára gyakorolt hatását (un. numerikus választ) vizsgáltam a Hortobágyon, 2000-2001-ben. A fészekellenőrzések során regisztráltam a lerakott tojások, valamint a kikelt és a kirepült fiókák számát. Az egyik legfontosabb zsákmánycsoport, a kisemlősök állomány változásait élvefogó csapdázással monitoroztam. Vizsgáltam az időjárásnak az áttelelő kisemlősök túlélésére gyakorolt hatását is. Az ölyvek átlagos fészekalja a két évben szignifikánsan különbözött: 2000-ben 2,3, míg 2001-ben 3,1 tojás volt. Ez a kisemlősök - 2000-ről 2001-re bekövetkezett - jelentős mértékű állománynövekedésével magyarázható. 2000-ben nagyon alacsony volt a kisemlősök egyedszáma (9 példány/ha), míg 2001- ben ennek nyolcszorosát regisztráltam (76 példány/ha). A kisemlősök egyedszámában tapasztalt óriási eltéréseket a vizsgált két év tél végi-tavasz eleji időjárási különbségei okozhatták. 2000 február-márciusában, a napi minimum hőmérsékleteket tekintetve, 4 rövid, enyhe periódus váltakozott 4 fagypont alattival, ugyanakkor az enyhe időszakokban jelentős mennyiségű (6-8 mm) eső is hullott. Ekkor az áttelelő kisemlősök járatai ismételten beáztak, az állatok megfáztak, kihűltek, szinte kipusztultak a területről, ezért létszámuk a költési időszakban is rendkívül alacsony volt. 2001-ben a tél vége sokkal enyhébb volt, 3 héttel korábban emelkedtek fagypont fölé a napi minimum hőmérsékletek, mint 2000-ben, nem alakultak ki váltakozó hideg-meleg időszakok sem. Ez kedvezően hatott az áttelelő kisemlősökre, létszámuk gyorsan emelkedett és nyár elejére mezei pocok gradáció alakult ki.